A BOLDOGGÁ AVATÁS

menu2

menu2
menu2
menu2

Mire szolgál a boldoggá- illetve szentté avatás?

A II. Vatikáni Zsinat az egyházra vonatkozó Lumen Gentium kezdetű konstitúciója VII. fejezetében pontosítja, hogy az egyház milyen szellemben segítheti elő a szentek kultuszát:

"Amikor ugyanis Krisztus hűséges követőinek életére tekintünk, új ösztönzést kapunk, hogy eljövendő városunkat keressük, s ugyanakkor megismerjük azt a biztonságos utat, melyen járva ebben az ezerarcú világban állapotunknak és körülményeinknek megfelelően eljuthatunk a Krisztussal való tökéletes egyesülésre, vagyis az életszentségre. Azok életében, akik hozzánk hasonlóan emberek, de Krisztusnak tökéletesebb képmásai (vö. 2Kor 3,18), Isten feltűnően nyilvánítja ki jelenlétét és arcát az embereknek." (LG n°50).

A Zsinat a felelősöktől a következőket kéri:

Tanítsák meg tehát híveiket, hogy a szentek hiteles tisztelete nem a külső gyakorlatok sokaságában rejlik, hanem sokkal inkább tevékeny szeretetünk erősségében; önmagunk és az Egyház javára azért keressük a szenteket, hogy "életükből példát, közösségükből részesedést, közbenjárásukból támogatást" nyerjünk. (LG n°51)

Csak ilyen összefüggésben lehet megindítani egy folyamatot melynek célja az egyházzal elismertetni egy embertársunk életszentségét.

Ezen az úton ezért alázattal és az egyház által előírt szabályoknak való engedelmességgel kell elindulni, hogy megítéljük, az előttünk élők élete megfelelő példa-e, amelyet a mennybe jutásért követhetünk.

 

Milyen alapon lett a per megnyitása jóváhagyva ?

« Ezek a testvéreink előttünk jártak a hitben, állhatatlan Isten keresők, fáradhatatlan emberbarátok voltak. A szentség realista arcát hangsúlyozták amikor Krisztus arcán meglátták azt, hogy miért nem kell az embernek önmagáról lemondania, és azt, ami az emberben a legváratlanabb változásokat képes előidézni. A szentek nagy sokféleségükben mondják a világnak, hogy lehet hinni Istenben».

Jakab szerzetes, OSB "Merjétek az életszentséget"

(Renaissance de Fleury, a Saint-Benoît-sur-Loire-i bencés szerzetesek folyóirata).

Amikor a püspök egy boldoggá avatási per megnyitását engedélyezi, olyan tanúvallomásokra alapítja engedélyét, amelyek a lehető legobjektívebb módon azt mutatják, hogy az érintett személy élete volt olyan erkölcsös, hogy hitbeli testvérei számára példaként szolgáljon, illetve, hogy segítségéért és közbenjárásáért fohászkodjanak hozzá.

Ez az első lépés (természetesen az egyház elbírálásáról semmit sem tudva) az érintett személy életének megfigyelésére alapoz.

Ami Zitát, Isten szolgáját illeti, több tulajdonságát figyelhetjük meg:

  • A szolgálni vágyás, amelyet császárnéi és királynéi hivatalában gyakorol. Emberi szemszögből nézve, példásan megfelel a koronázási rituálé szavainak, amelyeket Budapesten (1916. december 30-án) intéznek hozzá: Fogadd a koronát, hogy megtudjad, a király felesége vagy és Isten népét mindig gondoznod kell. Minél magasabb a helyzeted, annál alázatosabbnak és Jézus Krisztushoz hűnek maradnod kel.
  • A másokra való figyelmesség úgy hivatalbeli működésében (Őméltósága Piffl bíboros, Bécsi érsek a szenvedők őrangyalának nevezte el) mint a mindennapi életben.
  • Istennek való teljes átadása és lelki ereje, erények, amelyeket férje, Boldog Károly haldokolása alatt és a száműzetésben mutat fel.
  • A bátorság, amit özvegyen, nyolc gyermek nevelésében mutat fel. Szívére veszi nevelésüket, különösen keresztény nevelésüket. Tulajdonképen nem tesz különbséget "nevelés " és "keresztény nevelés" között, elsősorban azt akarja, hogy gyermekei megtántoríthatatlan keresztényekké váljanak.
  • Az Egyházhoz való ragaszkodása, a szentségek gyakorlata, kivált a Szentmisére és a Bűnbánra nézve, valamint a pápai szavak tiszteletben tartása.
  • Az engedelmesség: a Pápának, az Egyháznak és még a gyermekeinek is engedelmeskedik, amikor azok Dom Jean Prou Solesmes-i apát közbenjárásával arra kérik, hogy ne lépjen be a zárdába.
  • A kegyelet és az alázatosság: az istentisztelet egy részét valamint a rózsafűzért recitálja és egy egyszerű életet választ.
  • A Krisztussal való egyesülés a Solesmes-i Szent Péter apátság oblátusaként, és mivel halálos ágyán egész családjával együtt Jézus Szívének és a Szeplőtelen Szűz Máriának szenteli magát

Ezek a tulajdonságok, amelyeket konkrét tanúskodások bizonyítanak, megadják az Egyháznak a lehetőséget arra, hogy Isten akaratával véleményt nyilvánítson Isten szolgája erényeinek hősies voltáról.

Ami pedig minket illet, ránk ez a hosszú felsorolás komoly benyomást gyakorolt, ne feledjük el Vianney Szent János, Ars plébánosa szavait: ... nem tudok nektek mást mondani mint azt, hogy az életszentség parancsa az első és legfontosabb társadalmi szabály.

 

Miből áll egy boldoggá- illetve szentté avatási "per" folyamata?

 

Az alapszöveg, amely a szentekre vonatkozó egyházmegyei vizsgálatok folyamatát leírja, a 2007. május 17-én kihirdetett Sanctorum Mater  utasítás.

Ez az utasítás leírja az egyházmegyei vizsgálatok folyamatának különböző szakaszait a szentek életét, erényeit és szentségi hírnevét (fama sanctitatis) illetve a katolikus egyház egy hívének jeleit, boldoggá- illetve szentté avatására nézve.

Ezt a folyamatot a következő képen lehet összefoglalni és Isten szolgája esetére alkalmazni:

Az egyházmegyei szakasz: :

  • Annak az egyházmegyének a püspökére hárul egy vizsgálat megnyitásának feladata, amelyikben az illető meghalt vagy ahol élete legnagyobb részét töltötte, illetve ahol a legfontosabb bizonyítékok találhatók.

Döntését csak miután ellenőrizte, hogy az érintett személy életszentségi híre "kétségbevonhatatlan és nyilvánvaló" illetve hogy mártírnak tekintik és "csodákat" tett...A szentségi hír spontán és nem mesterségesen előidézve születhet meg.

Egy dossziét összeállítani, vagy mai nyelven szólva, egy kommunikációs kampányt indítani nem elég!

Isten szolgája, Zita, egyházmegyei pere hivatalosan 2009. december 10-én csütörtökön Le Mans városa püspöki palotájában, amely az egyházmegyei bíróság székhelye, Yves Le Saux helybeli püspök jelenlétében és elnöklése alatt nyílt meg.

A vizsgálat a következőkből áll:

  • az ügyet szolgáló bizonyító iratok begyűjtése (az érintett személy írásai),
  • tanúk kihallgatása, amennyiben lehetséges, tekintettel a tények régi voltára.

A vizsgálat megnyitásától fogva az érintett személy Isten szolgája címet viseli. Ez tehát jelenleg Zita helyzete.

A püspök a Bíróság tagjait rendelet útján nevezi ki.

A bíróság tagjait a titoktartás kötelezettsége terheli, többek között a kezdeményezővel szemben. A kapott bizonyítékokat nem terjeszthetik ill. nem használhatják fel (például kiadványra).

  • A vizsgálat végén a püspökre hárul a feladat, hogy a pernek ezt a szakaszát összefoglalja és az ügyiratot a Szentek Ügyei Kongregációjának eljuttassa.
  • Ekkor kezdődik az úgynevezett római szakasz: a dosszié tanulmányozása és a végleges ítélet.

A római szakasz:

A dosszié vizsgálata a Szentek Ügyei Kongregációjára van bízva.

Miután ez a kongregáció Isten szolgája hősies erényeit elismerte, attól kezdve az érintett személy a nagytiszteletű címet viseli.

Ezt követi egy csoda elismerése, ami a boldoggá avatás lehetőségét megnyitja.

A szentté avatáshoz egy második csoda elismerése szükséges.

Végső fokon a döntést csak a pápa hozhatja meg.

 

Kik az érintett felek?

A felperes vagy kezdeményező, illetve azoknak a püspök által jóváhagyott személyeknek együttese, akik az ügy menetét elősegítik és a jogi, valamint gazdasági felelősséget viselik, jótállnak az ügy promóciójának lefolyásáért, a római szakaszt beleértve.

A jelen esetben a Zita császárné boldoggá- ill. szentté avatásáért alapított egyesület ez ügyben a kezdeményező szerepét tölti be.

A posztulátor a teológia, az egyházjog és a történelem területén jártas egyházi vagy világi személy. A kezdeményező által az egyházmegyei szakaszra kinevezett személy, aki a vizsgálat lefolyását követi. Amikor a per a római szakaszába lép, új kinevezésre: egy új posztulátor kinevezésére vagy a régi posztulátor kinevezésének felújítására kerül sor.

  1. márciusa óta a posztulátor Alexander Leonhardt apát, akit a kezdeményező ill. az Egyesület nevezett ki és aki Le Saux eminenciája, Le Mans püspöke és az ügy bíróságának elnöke előtt tett esküt.

Alexander Leonhardt apát 1966-ban született, német nemzetiségű (de kétnyelvű, franciául is beszél), 1992-ben lett felszentelve, és 1994 óta pap a straszburgi fő egyházmegyében. Pásztorkodási tevékenysége keretében Straszburgban és Logelbachban (francia nyelven Colmarban) a La Croix Glorieuse (A Dicsőséges Kereszt) egyházközösségben, illetve a straszburgi Szent Lajos plébánián együttműködő pap. A straszburgi egyházi bíróság tanácstagja, egyházjogi egyetemi diplomával rendelkezik. Alexander Leonhardt a Máltai Lovagrend kórházi intézmény Bas-Rhin megyei delegációjának lelki vezetője, ugyanakkor a Szuverén Máltai Lovagrend Magisztrátusi káplánja.

A posztulátor a kezdeményező beleegyezésével egy helyettest nevezhet ki egy esetleges helyettesítés esetére.

Wolfgang Buchmüller Ciszterci atya, heiligenkreuzi (Ausztria) apát, posztulátor helyettes.

 

A bíróság tagjai :

A Kiküldött bíró a püspök nevében vizsgálja ki az ügyet.

Bruno Bonnet apát (a Versaille-i egyházmegyéből) a kiküldött bíró.

 

A vallási igazságszolgáltatás előmozdítója (akit az ördög ügyvédjének is neveznek) a vizsgálat helyes menetét és a kiválasztott elemek minőségét biztosítja.

François Scrive apát (a Pontoise-i egyházmegyéből) tölti be ezt a tisztséget.

 

A notárius a tanúk nyilatkozatait írja át és a vizsgálat okmányait szerkeszti meg.

Nathalie Fumery asszony és Didier Le Gac úr töltik be ezt a tisztséget.

Egy feltételezett gyógyulásra vonatkozó vizsgálat esetében a püspök egy orvosszakértőt, illetve egy más jellegű feltételezett csoda esetében egy műszaki szakértőt nevez ki.
Mindezeket a személyeket a püspök nevezi ki és előtte tesznek esküt.

A püspök ezenkívül kinevez legalább három szakértőt, akik egy történelmi bizottságot alkotnak. A bizottság elnöke Fra’ Emmanuel Rousseau, aki a Máltai Lovagrend Szuverén Tanácsának tagja.

Megjegyzendő, hogy nyilvános imádatban csak a boldoggá avatottak részesülhetnek.

 

A felperes ill. kezdeményező és a posztulátor együttműködése ?

Ez a két funkció egymástól jól elkülönülő és ugyanakkor egymást kiegészítő jellegű.

Ennek megvilágítására lehetne, mutatis mutandis, a profán világban a fővállalkozó (kezdeményező) és a beruházó (posztulátor) közötti megkülönböztetést felhozni.

A kezdeményező tevékenységével támogatja a posztulátort, ugyanis az év során különböző eseményeket rendez, amelyek Isten szolgájának életét és lelkivilágát ismertetik. Ezzel a hívőket arra buzdítja, hogy kérjék közbenjárását, és gyűjti a kegyelemre vagy gyógyulásra vonatkozó tanúvallomásokat, amelyeket a posztulátornak ad át. Így járul hozzá az egyesület Isten szolgája életszentségének híréhez (« fama sanctitatis »).

A posztulátor tehát a beruházó: központi szerepet játszik a per haladásában. Szakértelemmel rendelkezik az egyházi jog és a teológia terén, amely nem a kezdeményező tere.

Ezért gondot kell fordítani arra, hogy köztük egy kölcsönös tisztelettel, bizalommal járó együttműködés jöjjön létre. Ennek érdekében az egyesület, a posztulátor és a bíróság tagjai rendszeresen találkoznak, ha tudnak erre időt szakítani, többek között az éves közgyűlés alkalmával.

Ez az együttműködés például "az ügyre szánt adományok" kezelésében nyilvánul meg: a Sanctorum Mater instructio 18. cikke ugyan azt írja elő, hogy ezeket a javakat a posztulátor kezeli, de az ügyet támogató kezdeményező egyesület jogi és pénzügyi önállósággal rendelkezik. Így akad alkalom egy modus vivendi kialakítására, nem feledve, hogy ezek a javak anyagiak ugyan, de szellemi célra lesznek felhasználva.

 

Mi a jelenlegi helyzet?

Az egyházmegyei szakaszban történnek az esetleges tanúkkal való találkozások, a tanúknak az ismétlések elkerülése érdekében történő kiválasztása. A vizsgálatok ütemtervét földrajzi, társadalmi és történelmi szempontból kell előkészíteni, az Isten szolgájával, Zitával fenntartott kapcsolat közelségének függvényében.

A bíróság előtt vallomást tevő tanúk számát eredetileg harmincra állapították meg, de újonnan felderített tanúk esetében és a bíró véleményétől függően ez a szám növekedhet.

  1. szeptemberében 35 tanú került kihallgatásra. A munkának ez a része jelenleg befejezettnek látszik.

A kérdéseket az igazság szorgalmazója állítja össze: kétharmaduk történelmi ill. önéletrajzi jellegű, míg egyharmaduk az erények gyakorlatával és a jelek (kegyelmek és csodák) hírével foglalkozik.

A posztulátor készíti elő a bíróság üléseit. Az üléseken való részvételre nem jogosult, de háborítatlan lefolyásukra felügyel.

A kezdeményező tudomása szerint a kihallgatásokat a bíróság és az első posztulátor gyakorlatilag befejezettnek tekinti. A kihallgatások két jegyző által kerültek feljegyzésre. Ha még végső tanúk jelentkeznének, újabb kihallgatásokat kellene megszervezni, de a munka lényege az egyházmegyei vizsgálat eredményeinek formába öntése és a vizsgálat összefoglalásának megfogalmazása.

A posztulátor az érsek és egy két (egymásról nem tudó) cenzorból álló teológiai bizottság közötti kapcsolatot tartja fenn és a vizsgálandó anyagot szolgáltatja.

Ezzel egyidőben a történelmi bizottság munkáját befejezi és a végső dokumentbe bevezeti.

 

menu2
menu2
menu2

menu2