Gyakori kérdések:

Hogyan szólítsuk Zita császárnét?

Földi élete alatt Zita egymás után: Hercegnő, Főhercegnő, Császárné és Királyné volt.

Az egyes országok szokásaitól függően, különböző megszólítások (előírásos vagy udvariassági) kerültek alkalmazásra. Az érdekelt egyébként nagyon ragaszkodott a protokollhoz, nem hiú dicsőségre vágyásból, hanem mert mély meggyőződése volt, hogy rangját, hivatalát magától Istentől kapta.

De a legszebb elnevezéseket post mortem kapta:

• Zita, bűnös halandó: Isten szolgája temetésekor Bécsben, 1989. április elsején, koporsóját letették a Kapucinos templom kriptájának ajtaja elé. Bentről egy kapucinus szerzetes feltette a kérdést: "Ki kér bebocsátást?". Miután kétszer egymásután elhangzott az elhunyt minden titulusa és mindkétszer visszautasítást kapott, a kopogtatási szertartás mestere ezzel a szerény megnevezéssel válaszolt a kérdésre: Zita, bűnös halandó... és megnyílt az ajtó.
• Isten szolgája: ezt az elnevezést használja a katolikus egyház egy boldoggá avatási per kezdetétől fogva. Zitának 2009. december 10. óta jár ez az elnevezés.

Az egyesület tevékenységei arra irányulnak, hogy Isten segítségével elnevezéseinek listája tovább bővüljön: Nagytiszteletű, Boldog…és Szent.

Ezek a katolikus egyház által megadott elnevezések a per egyes szakaszai lezárásának felelnek meg. A jelenlegi helyzetben maradjunk az "Isten szolgája Zita" vagy egyszerűen "Zita" mellett, nem feledve azt, hogy mindannyiunk számára egyszerűen " bűnös halandó " marad.

Miért ezt az asszonyt illeti meg a boldoggá avatás és nem egy másikat?

Minden keresztény elérheti az életszentséget.

"A világi hívők méltósága akkor tárul föl a maga teljességében, ha látjuk azt az első és eredeti hivatást, amelyet az Atya Krisztusban a Szentlélek által mindegyiküknek szán: a meghívást az életszentségre, a tökéletes szeretetre. A szent a Krisztus tanítványának ajándékozott méltóság legkiválóbb tanúja".

1. János-Pál Christi fideles laici (n°16)

Amikor az Egyház választása egy adott személyre esik, azt azért teszi, hogy jelt adjon a többségnek, életszentségi példát mutasson fel egy olyan per befejeztével, amely legalább egy, az így megtisztelt személy közbenjárásával kapott jelre (csodára) alapult.

Nem dosszié alapján történő felvételről, sem szereposztásról van szó, hanem hivatalos elismerésről az Egyház részéről. A hívők ezt felhívásnak tekinthetik arra, hogy adottságaik gyümölcsöztetésével ők is az életszentségre törekedjenek.

A kereszténység eredete óta a szentek minden nemzetből, törzsből, népből és nyelvből valók (Ap  7,9). Egy sokat szereplő személy nincs előnyben részesítve. Zita esetében anyai, hitvesi és uralkodónői élete lesz az Egyház elbírálásának alávetve, Isten tervei szerinti egyedi élete, mint minden emberi élet, de sok a jelentkező.

A lelki fejlődés a Krisztussal való egyre bensőségesebb egyesülésre irányul. Ezt az egyesülést "misztikusnak" nevezzük, mert a szentségek -- a szent misztériumok -- közvetítésével Krisztus misztériumában és Őbenne a Szentháromság misztériumában részesít. Isten mindnyájunkat erre a bensőséges egyesülésre hív fel, jóllehet e misztikus élet különleges kegyelmeit vagy rendkívüli jeleit csak kevesen kapják meg, hogy kinyilvánítsák e mindenkinek szóló ingyenes ajándékot.

A katolikus egyház 2014. katekizmusa.

Férje, IV. Károly király, már Boldoggá lett avatva, nem lenne ez elég?

Egy házaspárnak a katolikus egyház által történő boldoggá avatása (és a fortiori szentté avatása) kivételes eset. A mai napig a következőkkel történt ez meg:

Luigi és Maria Beltrame Quattrocchi-t II. János-Pál pápa avatta boldoggá (2001. október 21-ikén, Károly és Zita 90-ik házassági évfordulója napján),

Homília a boldoggá avatási misén

Louis és Zélie Martin, Lisieux-i Szent Teréz szülei, Ferenc pápa által lettek 2015. október 18-án a családszinóduson boldoggá avatva.

Ferenc pápa homíliája a boldoggá avatási misén

Károlyt 2004. október 3-án avatták boldoggá (II. János-Pál pápa részéről ez volt az utolsó boldoggá avatás) az első világháború alatt a béke mellett tanúsított elkötelezettsége miatt, mert fő gondja az volt, hogy a politikai cselekedeteiben is az életszentségig kövesse a keresztény elhivatottságot (lásd a boldoggá avatási misén elhangzott homíliát). IV. Károly a hivatalát kezdettől fogva a népe számára szóló szent szolgálatként fogta fel. (ugyanott). Anélkül, hogy az Egyház szuverén elbírálását feltételeznénk, elmondhatjuk, hogy a Károly és Zita házaspár keresztény élete szintén példás volt. Logikus lenne a két ügyet összekötni, de ez nem történhet meg addig, amíg az Egyház Zitát nem avatta boldoggá.

Ez a három csodálatra méltó házaspár máris közbenjárónak tekinthető és példát képez minden házaspár számára.

Miért kellene boldoggá avatni egy a XIX. század végén született hercegnőt, amikor annyi névtelen korunkbeli keresztény asszony megérdemelné ezt a megtiszteltetést?

Az egyesület úgyis mint kezdeményező ill. felperes sok, a Zita élete által mélyen meghatott személy kérésére mozdítja elő ezt a boldoggá avatási ügyet. Ennek a szellemi jellegű eljárásnak célja egy olyan személy életének ismertetése, aki ugyan több jelentős hivatalt töltött be és egy bizonyos történelmi időszakban élt, de ez az eljárás nem egy letűnt világra sóvárgó nosztalgiáról szól.

Az egyesület célja világos: a keresztényeket arra buzdítani, hogy életük folyamán kövessék az életszentségre szóló felhívást, mint ahogy azt Isten szolgája követte. Mint ahogy Otto főherceg, Károly és Zita legidősebb fia fogalmazott: Ha a múltat csak csodálják és nem akarnak változtatni rajta, akkor váljanak bölcselővé vagy temető őrré. De ha a jövő kiinduló pontjának tekintik, akkor a múlt gazdag erőforrást jelenthet (in Mémoires d’Europe, Európai emlékek).

Miért Solesmes ?

Isten szolgájának Franciaországgal fenntartott kapcsolata nem csak családja eredetének tulajdonítható, hanem a két Solesmes-i apátsághoz fűződő kötelékének. Az apácáknál ismerte meg nagyanyját, Adélaïde de Bragance portugál királynét, aki férje halála után a Solesmes-i bencések rendjébe lépett; Zita három nővére is ezt az utat követte.

Sok megpróbáltatása közepette a Solesmes-i Szent Cecilia kolostor Zita királyné számára szellemi forrást jelentett, amelynek szükségét érezte. Miután a Szent Péter apátság oblátusa lett, gyakran, jóformán évente, több hónapot töltött Solesmesben és XII. Piusz pápa gerjesztésére a Szent Cecilia kolostoron belül zárdai életet élt.

Az apácák mindig hangoztatták, hogy Őfelsége milyen egyszerűen és szerényen élt a zárdában, ügyelve arra, hogy a kolostor életét meg ne zavarja és a szabály szerinti csendet tiszteletben tartsa. Példás pontossággal vett részt a miséken, sok időt töltött imádkozással és olvasással, az apácáknak segített mindennapi tevékenységeikben. A Solesmes-i tartózkodás Zita számára pihenést, lelki nyugalmat és a nővéreivel töltött vidám órákat jelentett. Önmaga ugyan gyermekei ellenzése miatt nem léphetett be a rendbe, de több elhivatott fiatal útját a Szent Cecilia kolostor felé egyengette.

Mindez magyarázatot nyújt a boldoggá avatási pernek a Le Mans egyházmegyében történő megnyitására.

Dom Dupont, a Solesmes-i Szent Péter apátság Főapátja.

Zita, a szolgáló hercegnő

Egy Carine Poidatz által rendezett és a KTO-val koprodukált film, A jó ügyfelek és a Zita császárné boldoggá- és szentté avatásáért alapított egyesület a királyné életét, és családja tagjai, illetve példáját követő személyek nyilatkozatait mutatja be.

(Csak francia nyelven)