Zita császárné, Isten szolgája életének rövid története

Születés és gyermekkor:

Bourbon-pármai Zita 1892. május 9-ikén született Olaszországban, a Lucques provinciai Pietrasanta és Viareggio között fekvő Villa delle Pianore-ban. Tizenhetedik gyermeke I.Pármai Róbertnek és nejének, Maria-Antonia de Bragancenak, aki Portugália utolsó királyának I. Michelenek lánya. Később Róbert elveszíti trónját és Ausztriában telepedik le.

Zita apja, Pármai Róbert az utolsó Pármai gróf. Még kiskorú amikor elveszti trónját az Olaszország egyesítéséért folyó mozgalmak során.

Ezek az események törülhetetlen nyomot hagynak a családban.

Pármai Róbert 24 gyermekes családapa, közülük tizenkettő portugáliai Maria-Antoniával kötött második házasságából származik. Első házasságából született gyermekei közül három még kicsi korában meghal, és hat elmei fogyatékossággal születik. Ezeket testvéreik szeretettel veszik körül.

A család az év legnagyobb részét Alsó-Ausztriában a Schwarzau-i kastélyban és a telet a Villa delle Pianoreban tölti. Mint minden testvére, Zita is megtanul franciául, olaszul, németül, spanyolul, portugálul és angolul. Édesapja francia hercegnek vallja magát, mivel Louise de Bourbon fia, aki Chambord grófjának testvére és X. Károly király unokája. Ezért franciaországi nyaralóhelyük Chambord kastélya lesz.

Tízéves korában Zita Bajorországba, a Zangberg-i nevelőintézetbe kerül, a Visitatio apácarendi nővérekhez. Ebben az intézetben csak öt évig marad. Apja 1907-ben meghal. Franziska nővére nyomában, 1909-ben a Solesmes-i bencés nővérekhez kerül, akik 1901-ben száműzetésre kényszerülnek, elhagyják Franciaországot és Wight szigetére menekülnek.

A Pármai herceg és hercegnő gyermekei mind a katolikus hitben és a szegényekkel való gondoskodás jegyében nevelkednek.

Házasság :

Gyermekkora alatt Zita sokat időzik Ausztriában és ilyenkor találkozik unokabátyjával, Károly főherceggel, aki a császár, Ferenc József unokaöccsének fia. Károly nagymamája egyben Zita nagynénje, mivel édesanyjának nővére. Az unokatestvérek gyakran találkoznak, majd tanulmányaik miatt a találkozások megritkulnak. Később 1909-ben jönnek ismét össze, abban az időben amikor a császár sürgeti Károlyt, hogy nősüljön meg. Ugyanis Károly második az öröklési sorrendben, mivel nagybátyja, Ferenc Ferdinánd főherceg, morganatikus házasságot kötött és így a születendő gyermekek a trónt nem örökölhetik.

Az eljegyzési szertartás 1911. június 13-ikán lesz megtartva a Villa delle Pianore kápolnájában. Valamivel később, Zita Romába megy édesanyjával hogy X. Piusz Pápa áldását megkapja. Tudatában van a birodalom nehézségeivel és a monarchia egységére vonatkozó kihívásokkal.

Károly és Zita 1911. október 21-ikén esküdnek egymásnak örök hűséget a Schwarzau-i kastélyban. A házasfeleket a Pápa küldötte, Bisletti érsek adja össze.

Első gyermekük, Otto, 1912. november 20-ikán születik. A nyolc gyermekes család elsőszülötte lesz.

A háború és a trónra lépés :

A 24 éves Károly, második az örökösödési sorrendben, tudja, hogy trónra lépése csak kb. húsz év múlva lesz esedékes. Nejével együtt van idejük erre felkészülni.

Ám minden felborul azon a bizonyos 1914. június 28-án, amikor Ferenc Ferdinánd főherceg trónörököst és nejét egy Bosznia-Hercegovinában tett látogatás alkalmával Szarajevóban szerb nacionalisták meggyilkolják. Európának ez az amúgy is feszültségeknek kitett része azonnal az események sodrába kerül. A háborút pártolók szembe kerülnek a békét minden áron védeni akarókkal. Károlyt ezalatt távol tartják a döntésektől.

Augusztustól fogva Európa a háború tere lesz. A hadviselő felek közül többen különböző célokért küzdenek. Károly főherceget az osztrák hadsereg tábornokának nevezik ki és Tirolba küldik. Zita és gyermekei a Schönbrunn-i kastélyba költöznek. Zita napjai egy részét a bécsi kórházakban tölti. Néha elkíséri férjét a frontra, kivált a román frontra, ahol sok időt tölt a sebesültek mellett.

Ez a háború különösen kegyetlen Zita számára: fívérei, Félix és René hercegek az osztrák hadseregbe, míg Sixte és Xavier hercegek a belga hadseregbe állnak be (tekintve, hogy a francia hadseregbe nincs erre lehetőségük).

Két éven keresztül Zita gyermekei és a kórházak között osztja meg idejét, ugyanakkor az öreg császár mellett is időzik. Ferenc József 86 évesen, 1916. november 21-én huny el. A Pragmatika szankciónak megfelelően, Károly Ausztria császárává, Magyarország, Csehország, Horvátország…stb. királyává nyilvánítja ki magát.

Az ifjú uralkodó párra ettől fogva, egy általuk nem választott helyzetben, fájdalommal és szenvedéssel teli élet vár. Károly megérzi, hogy Magyarország elszakadására könnyen sor kerülhet, márpedig minden fegyveres erőre szüksége van. Ezért már 1916. december 30-án Magyarország királyává koronáztatja magát. A házaspár életében ez lesz az egyetlen dicsőséges pillanat melyet rövid idő elteltével Isten akaratának való alávetés követ. A koronázási ünnepségeket rövidre fogják, mert az új király vissza kell térjen a frontra.

Zita császárné állandóan férje mellett áll és mindenben támogatja. Az egyes régiókba és a frontra tett látogatásai alkalmával elkíséri férjét, jótékonysági tevékenységét folytatja és a háborús sebesülteket rendszeresen látogatja. Különösen a szociális kérdésekkel foglalkozik. Meg kell jegyezni, hogy rövid császári élete alatt Károly az első uralkodó, aki létrehoz egy Szociális ügyek minisztériumát. Szüntelenül küzd a békéért, sőt, Zita fivérei, a Bourbon-pármai Sixte és Xavier hercegek közbenjárásával külön békét próbál kötni Franciaországgal és Angliával. Ez hosszú és bonyodalmas kezdeményezés: az Osztrák-Magyar monarchia Németország szövetségese és ez utóbbi a háborút folytatni akarja, míg Oroszország az összeomlás szélén áll. Az angol hadvezérek nem lelkesednek egy Ausztriával történő békekötésért és Franciaország több hangot hallat. XV. Benedek pápa maga is a békekötésre hívja fel a hadviselőket, de pozitív választ csak Károlytól kap. Ezalatt Zita császárnénak sikerül a németektől azt az ígéretet kapni, hogy a belga király és királyné házát nem bombázzák és a Reims-i katedrálist megóvják.

Végül is a békekötési kísérletek kudarcba fulladnak. Attól kezdve az egész Osztrák-Magyar monarchia összeomlására kerül sor, különböző összetevőinek egymás után kikiáltott függetlenségi nyilatkozatával. Az Osztrák Köztársaságot is kikáltják és a császárt felkérik arra, hogy mondjon le minden hatalmáról, de a trónról Károly sohasem fog lemondani. Károly és Zita gyermekeikkel Eckartsauban telepednek le. Bolyongás és száműzetés lesz ettől fogva a sorsuk, amely 1919. márciusában Svájcba vezeti őket. A két 1921. márciusi és októberi magyarországi visszatérési kísérlet közül egyik sem jár sikerrel. Ez utóbbi kísérlet birodalmuktól még messzebbre sodorja őket: Funchalba, Madeira szigetére. Elhagyatottan, szegénységben és minden kényelemtől megfosztva élnek, minden anyagi támogatás nélkül. Ilyen körülmények között betegszik meg Károly. Teljesen kimerülve Isten akaratára bízza magát és 1922. április elsején, 34 évesen meghal.

Özvegység és újabb száműzetés

Zita császárné 30 évesen lesz özvegy. Már 7 gyermeke van, és a nyolcadik, a kis Erzsébet hercegnő két hónap múlva születik meg. Zita a gyászt egész életén át fogja viselni hűségből szeretett férje emlékére.

A Nagykövetek tanácsa, XIII. Alfonz spanyol király közbenjárásának köszönhetően engedélyezi a császárné letelepedését Spanyolországban, a baszkföldi Lekeitioban, ahol 6 évet tölt, idejét gyermekei nevelésére szentelve. Ezután gyermekei jövőjére gondolva, 1929-ben a Brüsszel melletti Steenokkerzeelben telepedik le, hogy így az idősebbek a Louvain-i egyetemen tanulhassanak. Zita fenntartja a kapcsolatot hű alattvalóival és Belgiumban közülük többet is fogad. De 1938-ban, amikor a náci Németország Ausztriát csatlakoztatja, a császári családhoz hűségesekre rászakad a megtorlás és az üldözés. 1940. májusában a német csapatok megszállják Belgiumot és Zita császárné ismét a száműzetés útjára kerül. Előbb Franciaországon, majd Spanyolországon és Portugálián utaznak át, végül a francia ajkú Québec tartományban telepednek le. Ottani tartózkodásuk alatt végig nagy szegénységben élnek, de ennek ellenére, ahogy a háború végetér, a császárné konferenciákat ad az Egyesült Államokban és Kanadában, hogy ezzel pénzt gyűjtsön a háborútól tönkrement Ausztria és Magyarország számára. Otto fia minden energiáját latba veti azért, hogy Ausztria a náci Németország által elfoglalt országokba legyen sorolva és így visszanyerhesse függetlenségét.