A boldoggá avatás pápai rendelettel annak kinyilvánítása, hogy egy keresztény hitű személy példamutatóan, sőt hősiesen gyakorolta a természetes és keresztény erényeket. Sőt, az ő közbenjárására elnyert csoda felismerése feltételezi, hogy a személy a mennyben van.
Zita császárné boldoggá avatási ügyét Le Saux püspök nyitotta meg a Le Mans-i egyházmegyében 2009-ben, miután a Szentté Avatási Kongregáció jóváhagyta a fama sanctitatis fejlesztését azokban az országokban, ahol élt. Ettől a naptól kezdve Zita osztrák császárné Isten szolgája lett.
Miért a Le Mans-i egyházmegye?
« Isten szolgája Franciaországgal való kapcsolata nemcsak családja eredetéből ered, hanem azokból a kötelékekből is, amelyek Solesmes két kolostorához (a Le Mans-i egyházmegyéhez) fűzték. Az apácáknál ismerte nagyanyját, Braganzai Adelaide anyát, Portugália királynőjét, aki férje halála után bencés apáca lett Solesmes-ben; Három nővére is követte ezt a példát.
A sok megpróbáltatás közepette a Sainte-Cécile de Solesmes kolostor Zita császárné számára olyan lelki horgony volt, amelyre szükségét érezte. 1926-ban a Saint-Pierre apátság oblátusa lett, nagyon gyakran, szinte minden évben eljött, hogy több hónapot töltsön Solesmes-ben, sőt XII. Piusz búcsúztatásának köszönhetően a Sainte-Cécile-i apátság kerítésében maradt.
Az apácák mindig hangsúlyozták azt a diszkréciót és nagy egyszerűséget, amellyel Őfelsége a zárt helyiségekben élt, arra törekedve, hogy semmilyen módon ne zavarja a kolostori életet, és tiszteletben tartsa a regula csendjét.
Példamutató volt kórusszolgálatában, hosszú időt szentelt az imának és az olvasásnak, miközben segítette az apácákat napi feladataikban. Számára a Solesmes-ben való tartózkodás mindig pihenést, lelki elvonulást és örömteli pillanatot jelentett nővéreivel. Mivel gyermekei ellenállása miatt maga nem tudott apácává válni, több fiatal hivatást, különösen baszkokat irányított a Sainte-Cécile kolostorba.
Mindez részben megmagyarázza, hogy boldoggá avatásának ügyét miért nyitották meg a Le Mans-i egyházmegyében.”
Dom Dupont, Saint-Pierre de Solesmes nyugalmazott apátja.
Minden keresztény meghívást kapott az életszentségre.
A Lumen gentium dogmatikus konstitúció 1964-ben ünnepélyesen megerősíti az életszentségre szóló egyetemes meghívást:
„Igen, amit Isten akar, az a megszentelődésed.” (§ 39)
“Ami a keresztény házastársakat és szülőket illeti, saját útjukat járva a kegyelem segítségével segíteniük kell egymást a szeretet hűségében egész életükben, szeretettel nevelve az Istentől kapott gyermekeket szeretettel, keresztény igazságokkal és az evangélium erényeivel (41. §).
Károly és Zita ezt az elkötelezettséget vállalták az esküvőjük napján:
„Most segítünk egymásnak, hogy a mennybe jussunk”
“A világi hívők méltósága akkor tárul elénk a maga teljességében, ha megvizsgáljuk az első és alapvető hivatást, amelyet az Atya Jézus Krisztusban a Szentlélek által mindnyájuknak felkínál: az életszentségre, vagyis a szeretet tökéletességére szóló meghívást. A szent a legszembetűnőbb tanúja annak a méltóságnak, amelyet Krisztus tanítványa kapott.”
János Pál pápa
Christi fideles laici (n°16)
A boldoggá avatási tárgyalás akkor kezdődik, amikor egy csomó tény, tanúvallomás és írás azt mutatja, hogy ezt a személyt szentnek tekintik: ezt nevezik fama sanctitatisnak (a szentség hírnevének)
Zita esetében anyai, feleségi és uralkodói élete az, amely az Egyház ítélete alá kerül, egyedülálló élet Isten terve szerint, mint ahogy minden emberi élet egyedi.
Károly császárt 2004. október 3-án Szent II. János Pál pápa boldoggá avatta: „mint államférfi és mint keresztény mindenben Isten akaratát kereste, ismerte fel és követte” (vö. homília a boldoggá avatási szentmisén), különösen az első világháború alatti béke iránti elkötelezettsége miatt: „Károly császár hivatalát népei szent szolgálatának tekintette„. Az Egyház szuverén ítéletének feltételezése nélkül példaértékű az osztrák Károly és Zita házaspár keresztény élete is.
A Zita császárné boldoggá avatására Egyesület azon dolgozik, hogy ha Isten is úgy akarja, Isten szolgáját boldoggá és szentté nyilvánítsák.
A Zita császárné boldoggá avatására Egyesület cselekvő az ügyben: kinevezi a posztulátort, és boldoggá avatásban előmozdítja ezt az ügyet, hogy eleget tegyen sok olyan ember kérésének, akiket Zita császárné élete érintett. Spirituális folyamat, hogy megismertessük valakinek az életét, aki fontos szerepet töltött be a világban, és egy adott történelmi kontextusban élt.
A posztulátor Jacques OLIVIER atya, a Szent Péter Testvériségből.
A törvényszéket az egyházmegyei tárgyalás megnyitásakor, 2009. december 10-én állította be Le Saux püspök a Le Mans-i püspökségben. Elnöke Le Mans jelenlegi püspöke, Monseigneur Vuillemin. A delegált bíró Bonnet abbé bougival plébánosa (Franciaország). A bíróság felelős a posztulátor által azonosított személyekkel folytatott interjúk lefolytatásáért, mivel közel vannak a császárnéhoz. Ez a szakasz véget ért.
A Történelmi Bizottság elnöke Fra Emmanuel Rousseau, a Szuverén Máltai Lovagrend főparancsnoka. Ő felelős az Isten szolgájára, Zitára vonatkozó dokumentumok, levelek és cikkek hitelesítéséért. Végül fordítsa le a szövegeket (leveleket, archívumokat…) és osztályozza őket, hogy azonosítsa Isten szolgájának, Zitának az erényeit.
A Teológiai Bizottság felelős annak ellenőrzéséért, hogy a császárné írásai összhangban vannak-e az Egyház tanításával és tanításaival. Nem ismerjük a tagokat, és ők sem ismerik egymást.
Miután ez a két bizottság befejezte munkáját, az összes dokumentumot egy Positio-ba fogják összeállítani, amelyet Rómába küldenek a római szakaszra.
A munka során az egyesületnek alapvető szerepe van: megismertetni Isten szolgájának életét és lelkiségét Zita a fama sanctitatis kidolgozásában, egész évben rendezvények szervezése: misék, konferenciák, Fórum (2022. október 15.), Zita nap (2023. október 9.) cikkek, interjúk…
Zita Isten szolgája számára több tulajdonság is megfigyelhető:
A szolgálat érzése
Császárné és királynő szerepében. Emberi szempontból példamutatóan reagált a koronázási szertartás hozzá intézett szavaira Budapesten (1916. december 30.): "Vedd fel a szuverenitás koronáját, hogy tudd, hogy a király felesége vagy, és mindig gondoskodnod kell Isten népéről. Minél magasabbra kerültök, annál alázatosabbnak kell lennetek, és Jézus Krisztusban kell maradnotok."
Figyelem másokra
Hivatalos feladataiban (a bécsi bíboros-érsek, Monsignor Piffl "minden szenvedő őrangyalának" nevezte), valamint mindennapi életében.
Adja át magát az isteni gondviselésnek és bátorságnak
amelyek különösen Boldog Károly, férje agóniája alatt nyilvánultak meg, és minden alkalommal, amikor száműzetésbe kényszerült.
Bátorság
Nyolc gyermekkel özvegy. Megszívlelte neveltetésüket, különösen keresztény neveltetésüket. Gyermekeit megingathatatlan keresztényekké akarta tenni.
A szolgálat érzése
Császárné és királynő szerepében. Emberi szempontból példamutatóan reagált a koronázási szertartás hozzá intézett szavaira Budapesten (1916. december 30.): Vedd fel a szuverenitás koronáját, hogy tudd, hogy a király felesége vagy, és mindig gondoskodnod kell Isten népéről. Minél magasabbra kerültök, annál alázatosabbnak kell lennetek, és Jézus Krisztusban kell maradnotok."
Figyelem másokra
Hivatalos feladataiban (a bécsi bíboros-érsek, Monsignor Piffl "minden szenvedő őrangyalának" nevezte), valamint mindennapi életében
Adja át magát az isteni gondviselésnek és bátorságnak
amelyek különösen Boldog Károly, férje agóniája alatt nyilvánultak meg, és minden alkalommal, amikor száműzetésbe kényszerült.
Bátorság
Nyolc gyermekkel özvegy. Megszívlelte neveltetésüket, különösen keresztény neveltetésüket. Gyermekeit megingathatatlan keresztényekké akarta tenni.
Szeretet az Egyház iránt
A szentségek, különösen az Eucharisztia és a bűnbánat szentségének gyakori vétele, valamint a pápa szavának tisztelete.
Engedelmesség
a pápának, az Egyháznak, sőt még a solesmes-i apátnak is, amikor gyermekei kívánságának tolmácsává tette magát, hogy ne legyen apáca.
Jámborság és alázat
Az isteni hivatal egyes részeinek imádkozásával, a rózsafüzérrel és az egyszerű élet választásával.
Egyesülés Krisztussal
mint a Saint Pierre de Solesmes-i apátság oblátusa, és mint egész családjával együtt Jézus Szent Szívének és Mária Szeplőtelen Szívének szentelt személy kínszenvedése idején.
Szeretet az Egyház iránt
A szentségek, különösen az Eucharisztia és a bűnbánat szentségének gyakori vétele, valamint a pápa szavának tisztelete.
Engedelmesség
a pápának, az Egyháznak, sőt még a solesmes-i apátnak is, amikor gyermekei kívánságának tolmácsává tette magát, hogy ne legyen apáca.
Jámborság és alázat
Az isteni hivatal egyes részeinek imádkozásával, a rózsafüzérrel és az egyszerű élet választásával.
Egyesülés Krisztussal
mint a Saint Pierre de Solesmes-i apátság oblátusa, és mint egész családjával együtt Jézus Szent Szívének és Mária Szeplőtelen Szívének szentelt személy kínszenvedése idején.
Életének mindezen aspektusai, melyeket nagyon konkrét tanúságtételek tanúsítanak, lehetővé kell tenniük az Egyház számára, hogy Isten akaratából nyilatkozatot tegyen Isten szolgája erényeinek hősiességéről.